Vissza a bloghoz
Eredeti Post

-Ági
Cím: csillagszálló
07.16.10 8:58 pm
Kávé és cigaretta


A cigarettát abbahagyta, a kávét, talán soha nem is nem fogja. Pedig mindkettőt egyszerre kezdte el, ha kezdetnek számít a gyerekkori próbálkozás, amit aztán nem követett jó ideig – néhány évig – tett. Falusi nyaralásokon, a hatvanas évek második felében még állt apai nagyanyjának portáján a szín – igaz, már csak amolyan lomtárként üzemelt, telezsúfolva a paraszti élet addigra letűnt kellékeivel. A faragott támlájú, megkopott lócán kuporgott unokatestvéreivel, nagyvárosi rakoncátlanságával ejtve rokonságát szelíd ámulatba. Számtalan forró délutánon fantasztikus meséket szövögetve, titokzatos vágyakat korbácsolva a többiekben és magában, mesélt, városi szemmel romantikusnak tetsző helyszíneket választva a meséhez: a padlás lépcsőfeljáróját, a házak aljában levő pincéket, vagy, a falut átszelő országutat szegélyező árokpartot.
- Én voltam a rangidős és ez által a bandavezér, lány létemre – meséli az író. - Egyetlen unokanővérem félárvaként már nyolc-tízévesen háztartási munkákat végzett, míg édesanyja takarítónőként, vagy a téeszföldeken az idénynek megfelelő mezőgazdasági munkásként dolgozott. Ez a kislány esténként, mint egy fáradt öregasszony, a lelkes visszaemlékezések hallgatójaként részesült csak a nap fergeteges eseményeiből, ami, kizárólag rokoni szálakon szerveződő, alkalmi bandánkkal megesett. Néha, ha a porta végében csörgedező kis patakot szegélyező pályán futkostunk épp, mint az Orion űrhajó varangyokat üldöző legénysége, szánakozva konstatáltuk, hogy unokanővérünk a libák hajkurászásával elfoglaltan megint csak nem csatlakozhat mezítlábas, szertelen csapatukhoz. -
Meztélláb, ahogy odahaza, az író apjának falujában mondták, a porban és a zöldellő füvön, a falun átfutó betonúton, s a tallón, az éles kis lándzsákra lecsupaszított gabonaföldeken, cipő nélkül járt az író is nyaralásai idején, ahogy járt az egész falu népe, tavasztól őszig, ha esett, ha fújt, ha izzott a talpak alatt felporzó föld.
- Nem tudom, kinek a találmánya volt hetünk közül az újságpapírból sodort cigaretta és a kredenc széléről elcsórt kávézaccból újrafőzött kávé – ragadta nyakon az író a feledésbe merülni készülő képek egyikét-másikát. – Heten voltunk, mint a gonoszok. A Beta-had. Sosem felejtem el az égő papír, az akkor még ólommal nyomott Szabadnép, Népszabadság, Népszava füstjének ízét, s a híg kávéra hajazó, átlátszóan világosbarna lötty utánozhatatlan aromáját, melyek végtelen elégedettséggel töltötték el fantázia ország lakóit. A kávé és a cigaretta volt a bizonyítékunk arra, hogy valóban megtörténnek velünk mindazok a dolgok, amiket a falu házait szegélyező Bükkalja dombjain, apró, ligetes erdeiben, kis patakja medrében eljátszottunk. -
Évekig tartottak ezek a nyári szünidőket tarkító titkos szeánszok a színben, aztán a fából készült, idejétmúltnak nyilvánított építményt lebontották, a városiak bánatára, az odavalósiak korra jellemző, heves modernizációs törekvésinek eredményeként.
- Maradt a nosztalgia, mely nem annyira a kesernyés füst, s a cukorral felturbózott koffein emlékének, mint a gyerekkor határtalanságának szól – szabadkozik az író…, ki előtt? Nyilván maga előtt, mert más nincs a szobában, ahol ír, eltekintve a számos szellemtől, akik mindig körülbuzogják, ha magára marad az írással.
- Mindenesetre, 15 évesen, a Madách Gimnázium első éves növendékeként, a tanévnyitót követő ismerkedős napokon már úgy szívtuk a cigarettát, úgy füstöltünk, mint a gyár, ahogy nagymamám mondta volt - folytatja. Először jött a Symphonia, és az is maradt az alapvetés dohányzás ügyben, bár voltak számos, divatszámba menő próbálkozások különféle belföldi és egyéb szocialista márkákkal. A Porti-ra, az albán cigire, mint mérgező, már-már drogként ható dohányipari termékre emlékszik vissza, mely időről-időre előkerült, az önsanyargatási kedv hullámain felbukkanva, és annak csillapodtával, valamint a leküzdhetetlen hányinger okán újra és újra, egy időre háttérbe szorulva. A Románc volt a kemény cigik utolsó fellegvára, számos vitát kiváltva a Symphonia pártiak részéről, akik végül arisztokratikus gőggel hárítottak el mindennemű újítási szándékot. Az Almássy téri bandázások nagyjából a nap közepére estek, délután kettő és négy közé, akkor volt a gimiben az ebédszünet, meg az egész napos iskola órarendjébe beiktatott egy-két lyukasóra.
- Ilyenkor felkászálódtunk, s miként gyerekkorunkban a falusi szín lócáján, a játszótér padjain felsorakozva szívtuk sorba, amennyi az időbe belefért, a cigarettákat. Nem emlékszem, egy kivételével, olyan alkalomra, hogy rosszul lettem volna, bár a flash-szerűen támadó émelygés, ami az önsanyargató szolgáltatás része volt, örökre, még harminc év multával is a nap első cigarettájának privilégiuma maradt. -
A kávézás későbbi szokásként szivárgott az életébe, mondja, mert a korszak szexi itala, teszi hozzá mosolyogva, a tea volt, a minél erősebb, és minél több fekete tea.
- A tea volt a lázadás itala, a teaivás szertartásosságot sejtetett és vég nélküliséget varázsolt a permanens összejövetelek köré, melyek alatt csak főztük és ittuk a hippik italát, amíg a csersav jellegzetes belső környezeti változást nem idézett elő a kollektív tudatalattiban.
„Azóta mindenről kiderült, hogy egészségtelen” – gondolja az író az ébredés utáni, negyedik, méregerős teáját szopogatva, „mert mindenről kiderült, hogy a mértéktelenség az élvezet forrása. A rászokás után rabul ejtett a folytonosság lehetősége, a folytonosságé, melyre olykor egy napot, sőt egy életet is felfűzhetett isten eltévelyedett báránya.”
József Attila a cigire esküdött, állítólag mindenről le tudott volna mondani, de a cigiről nem. (Hogy így volt-e, vagy sem…? Az író azóta sem tudja, de tény, hogy egyik zenész szerelme, nélkülözésekben gazdag napjaik valamelyikén párhuzamot vont a költő és a saját szokásai között, egy áhítatosan mély slukkal nyomatékosítva a közlést.
- Ebben az időben, nem lévén éjjel-nappali közért, éjszakánként, cigi híján a házelőtti villamosmegálló sínjei közül szedegettük a méretesebb dekkeket – mereng el az író a múlt felett. - Nem költöttünk sok mindenre, mert nem volt miből, de cigink mindig volt, s ha valamelyikünknek elfogyott volna, ami rendre megesett, bizton számíthattunk a többiek tartalékaira.
„Ez a bandázós életforma úgy húzódott keresztül az életemen, mint vörös fonál” – gondolja az író a klaviatúrát csattogtatva. Teát szopogatott: a tea maradt az anyagban a múzsája, olykor a kávé, de azt egyre ritkábban tartotta otthon. A dohányzást, 30 év füstölgés után, egy szép napon, épp félévtizede, abbahagyta az ivással együtt, nem sokat teketóriázva. Ámbár, jutott eszébe, a cigivel, azaz az abbahagyásával volt már régebben is néhány próbálkozása, sikerült is olykor egy félévre, máskor kettőre is, ha jól emlékszik, abbahagynia, de mihelyt rátört a félelem, a szorongás, a kétségbeesés, cunamiként áradó szerelmi kataklizmái közepette, két kézzel, láncban szívta a cigit, akárha a megfoghatatlan megoldás mágikus szellemét nyelné magába, az olykor már fojtogató mennyiségűvé duzzadó füsttel.
- Milyen szédítően jó volt az első reggeli slukk, amellyel az éjszaka fellélegző tüdő fájdalmas szűkölése ellenére, keményen letörtük a test könyörgését. Irgalmat nem ismerve, meg nem bocsátva senkinek, magunknak meg főleg nem, fojtottuk el a belső hangot, szervezetünk értünk folyó kilincselését. Sejtjeink, mint rabszolgák, kétszeresen letörve végezték tovább a dolgukat, és lázadásra a másnapi ébredésig nem is gondoltak. – Az író a távoli múltba réved, s látja magát az üzlethelység sötét zugában, ahol a nap fényei módjával hatoltak a kirakatüvegen át, titokzatos félhomályba burkolva a nagy franciaágyat, mely mellett csupán egy polc, s egy szekrény fért el, s ahol a fali csapon kívül egyéb komfort jelei nem mutatkoztak. Vécé az udvaron volt, egy sarokra a lakástól, fűtés nuku; azaz egy hősugárzó, jobb napokon egy villanykályha ontotta tíz centis körzetben a meleget. Kemény téli éjszakákon tetőtől talpig felöltözve bújtak a dupla paplanok közé az ágyba. De reggel, mintha minden remény szárba szökött volna: a cigaretta a fejük melletti kis széken, egy karnyújtásnyira a biztonság és a jövő reményével kecsegtetett.
- Az első slukk az ábrándok felhőjébe burkolta a mindig kései ébredést: míg kinn kattogott a hatvanegyes villamos kereke, s ezerrel pörögtek a délelőtti órák, benn béke, füst, s a rezsón fortyogó vízzel megelőlegezett neszkávé illata vont körénk védelmező aurát. - „És arra a képre emlékszel drága, mikor a…” - dúdolja magában az író, az előtte sorjázó film kockáit bámulva, melyeken Dziga Vertov-os, sőt Bunueli- vágástechnikával montírozódtak egymásra az idők, elmúlt élete eseményeiről tudósítva.
Hányszor érezte, hogy sarokba szorították, ha nem volt a zsebében annyi pénz, amennyiből egy kávéra futotta volna…! Hányszor? Sokszor. Hányszor bliccelt a villamoson? Évekig, ha belegondol, olykor szívdobogva, kezével a kabátzsebében azt a néhány forintot szorongatva, ami a napi egy-két-három kávét fedező összvagyona volt.
- A mértékkel használt drogok, az „élvezeti cikkek”, ahogy a köznyelv, a polgári fogyasztói zsargon hívja, élvezetet ígérnek a mindennapok számkivetettjeinek, hasonlóképpen a szájukban ezüstkanállal születettekhez – nyilatkozta néhány napja egy női magazinnak, dacolva a lap imidzsével. „Légy normális” hirdette a főcím szlogenje, alatta a képpel, melyen egy gyermekét magához szorító anyuka coffein mentes kávét szopogatva a tv-t bámulta.
- Isten - mondta az író egyik ismerőse a minap -, azért tűri el a földi kínokat, mert azok hangjai az embert és a mindenhatót elválasztó mérhetetlen távolságból hozsannának tetszenek. - És - fűzte hozzá az író -, a cigi füstjének s a kávé aromájának illata megerősíti a Magasságost ebben az illúziójában.

Aztán egy szép napon eljött a leszámolás órája. „Az elszámolásé, pontosabban” – gondolja az író, mert írás közben az ember az egyre pontosabb fogalmazásra törekszik, mániákusan keresve azokat a szavakat, melyek mögül nem mászik elő a hiányérzet kígyója. A maszatolás majma. A fölöslegesség férge. A kétértelműség démona. „Na persze” – teszi hozzá az író magában –„olykor a két, sőt többértelműség koboldjai vidítják fel a szívet, s vezetnek a célegyenesbe, amennyiben a történetírót és olvasót érdekli a célegyenes.”

- A cigi és a kávé egyébként a család budapesti, és falusi férfi ágának volt a mindennapokhoz elengedhetetlen kelléke, - dől hátra az író, szoknyáját a térdén először feljebb, aztán lejjebb huzigálva, a visszaemlékezést folytatva. Bár apja és anyja emlékei szerint soha nem dohányoztak, anyja visszatérő emlék-idézetei közé tartozik az az egy-két év, mikor a fővárosi tanács valamelyik osztályán dolgozva, a munkahelyi kollektív pszichózis igézetében a többiekkel együtt pöfékelt, elvei ellenére, amolyan kocadohányos tempóban, - amit egyébként az író még soha nem képzelt el életszerűen. Most, kacarászik a helyzetet némiképp túlreagálva, alkalom szüli a tolvajt alapon, teszi hozzá, cinkos kacsintásával a kelleténél több információ értékére utalva, megteszi. Elképzeli a hetvenes években még ifjú, jelenkori nálánál egy tízessel fiatalabb anyját, ahogy előkotorja a munkahelyen használatos Fecske cigarettát a dobozából és gyakorlatlan ujjakkal rágyújt, hirtelen rátörő köhögésrohamtól fuldokolva, lévén kocadohányos, aki köztudottan a füstöt le nem tüdőzheti.
– Gondolom, miután kicsit megszédült, szemét szigorúan összecsippentve „helyrerázta magát”, s az izzó parazsat óvatosan, szoknyájától a lehető legtávolabb eltartva, időnként aprókat szippantott. A hamut megpróbálta lazán lepöccinteni, ahogy a filmekben látta, de ez nem mindig sikerült neki, mert hiányzott a hamu állagát érzékelő rutinja. Aztán, stikában, a félig elégett cigit egy hamutartóban elnyomta – mutatja az író, karját egy groteszk mozdulattal az elképzelt hatalmas íróasztal legtávolabbi sarka felé nyújtva, - megkeseredett szájízzel és némi bűntudattal, kétszeres energiával vetette a kicsinyke pausa után magát a munkába. A papírok fölé hajolt, telefont emelt, és elhatározta, hogy „ezt aztán soha többé!” és olyan szigorúan szólt a telefonba, hogy a vonal másik végén nem tudták hova tenni a hangnemet. Egy-két-három-négy óra múlva felállt, nyújtózkodott, s mikor az ajtón beszólt egy kolléga, boldogan ügetett kifelé, hogy a folyosó végén, az ablaktalan, füstös kis szobában a kávé, az erős, a fekete, sőt dupla mellé kínált cigarettát gondolkodás nélkül elfogadja. -
Az író itt elhallgatott, sőt, ellágyult a kép láttán, ami eléje tárult, s suttogva, szinte megilletődötten kommentálta az eseményeket:
- Este, a lakásba lépve, apám csókja elől bűnbánó fintorral félrekapta a fejét, tenyerét kuncogva a csók elé tartotta, és felnyögött: „büdös vagyok, cigiztem, jaj, ne haragudj…” Apám pedig – hisz nagyobb dolgok is estek akkor tájt földön és égen, melyek fölött nem volt hatalma -, a fejleményeket az igényelt mértékű megbocsátás mosolyával fogadta.




Többi hozzászólás

Humberto
06.25.18 7:17 pm
On another call officialpayments.com legit Frustrated over the postponement of an international conference on ridding the region of atomic arms, Arab states have proposed a resolution at a U.N. nuclear agency meeting expressing concern about "Israeli nuclear capabilities".


James
06.25.18 7:17 pm
Not in at the moment intelligent mortgage and consulting services llc The risk of infection is very low, state officials said, and all patients have been notified. If someone is infected, symptoms can take many years to develop. There is no risk to health workers or to the general public.


Ezequiel
06.25.18 7:17 pm
I'd like to open a business account subscription.money.com The news comes as Obama and fellow Democrats are trying tostave off Republican attempts to delay the healthcare reform'slaunch with the threat of shutting down the federal governmentor risking a U.S. default on its credit.


Alfonso
06.25.18 7:17 pm
I don't know what I want to do after university subscription.money.com Energy stocks rose on the recent rally in oil prices. Topenergy producer Woodside Petroleum Ltd climbed 1.1percent, while smaller player Origin Energy Ltd added0.6 percent ahead of its June quarter production report.


Lawerence
06.25.18 7:17 pm
Could I borrow your phone, please? intelligent mortgage and consulting services llc Halliburton Energy Services Inc. (Halliburton) pleaded guilty Thursday, Sept. 19, to destroying evidence pertaining to the 2010 Deepwater Horizon disaster and was sentenced to the statutory maximum fine, the Justice Department announced.


Virgilio
06.25.18 7:17 pm
I stay at home and look after the children acoustic home loans orange ca Twitter, which is getting ready to make one of the most highly anticipated public stock debuts since Facebook, is trying to capitalize on its relationship with those who use social media while they watch TV.


Madison
06.25.18 7:17 pm
I'm retired ipi skyscraper mortgage Private sector employers added 200,000 jobs in July, according to payroll processing firm ADP. The figure comes in well above consensus expectations, at 179,000 according to Bloomberg, setting a positive tone ahead of Friday's jobs report from the Labor Department.


Chance
06.25.18 7:17 pm
Hello good day conexia mortgage Further searches found that fake animals seemed to be the rule at the zoo rather than the exception. Apparently “two coypu rodents [were housed] in a snake’s cage, a white fox in a leopard’s den, and another dog in a wolf pen.”


Kirby
06.25.18 7:17 pm
Where's the nearest cash machine? jadia mortgage "While we would have liked to see a stronger (rule), we still applaud the FDA for what they did today," Rangan said. "I still think it's a really important first step and good precedent to set an action level for this particular contaminant in food."


Jospeh
06.25.18 7:17 pm
this is be cool church-loan.com SIR – There is much talk of the risk of creating a property bubble as a result of George Osborne’s Help to Buy scheme. Property prices are indeed rising, partly as a result of this artificial stimulus, but what might cause the bubble to burst?



Hozzáadás
Neved


Hozzászólások